A település története


 

 



Régi képeslap Sükösdről a Helytörténeti Egyesület jóvoltából.
(további képek IDE kattintva tekinthetők meg)
 


 

A nagyközség eredeti helye a jelenlegi falutól 4 km-re nyugatra, a Duna mellett, az Ósükösd dűlőben volt. Maga a terület a legrégibb időtől kezdve nagyon alkalmas volt az ember letelepedésére. A nagykiterjedésű vizek, mocsarak, nádasok, erdők, valamint a száraz magaspart az embereknek biztos letelepedést, védelmet és megélhetést biztosított.

Az első emberi élet nyomait már a rézkorban megtaláljuk a község területén.
Az V-VII. századból származó avarkori leletek feltárása már az 1960-as években megtörtént. A bajai Türr István Múzeum régészei avarkori temetőt tártak fel a belterület északi határán. Ugyancsak itt találták azt a római korból származó csatot, amelyet jelenleg is a bajai Türr István Múzeumban őriznek. A feltárt avarkori leletek is igazolják, hogy a község területe letelepedési helyül szolgált a különböző népeknek. A feltárt sírokban számos agyagedényt is találtak.

A honfoglalás idején a község területe a Fejedelem szék a déli végen volt. Tőle délre a Botond törzsfő által megszállt terület csatlakozott. A honfoglaló magyarság az erdős, mocsaras részeket nem szállta meg. Ez a terület a két törzs közötti gyepű részét képezte.

A község nevének keletkezésével kapcsolatban több vélemény is kialakult. Az egyik: Dr Udvardi József elképzelése, aki a Tihanyi Apátság alapítólevelében fellelhető Segesti község nevével azonosítja.
A másik vélemény szerint a község nevének előzményeit a latin Sixtus szóban kell keresnünk.

A kérdés eldöntésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni a birtokviszonyok alakulását a későbbi időkben. Az Árpád-ház kihalása után az Anjou Károly Róbert került hosszú harcok után a magyar trónra. Első célja volt visszaszerezni a régi királyi birtokokat. Sükösd területe az ő uralkodása idején került át "világi" tulajdonosok kezébe. Azt már pontosan megállapítani nem lehet, hogy meddig volt a Tihanyi Apátság birtokában, de a terület közigazgatási szempontból a XII. századból származó dokumentum szerint Bodrog vármegyéhez tartozott.

Nagyon valószínű- mivel a falu neve közel 200 éven át nem említtetett semmilyen dokumentumban-, hogy a tatárjárás idején a falu lakossága is a pusztítás áldozata lett, vagy annyira elnéptelenedtek, hogy nem tartották számon. 1241 telén a Duna befagyott, s így az összefüggő jégmezőn a tatár seregek a községet is el tudták érni. A terület őslakossága, a besenyők ( Besnyő ) ekkor pusztulhattak el. A besenyők nyomait ma már csak az egyik határrész elnevezése őrzi. (Besnyő)

A királyi trónt elfoglaló Anjou Károly Róbert hatalmának megszilárdítása érdekében igyekezett biztosítani a hatalom alapját jelentő királyi birtokot. A trón elnyerésében segítséget nyújtó köznemesek nagy kiterjedésű birtokokat kaptak a királytól. Ebben az időben tűnik fel ismét a falu neve.

Korábban a Bátmonostori Töttös család tulajdona volt, mint önálló község. Egy 1341. évi adat szerint Sukesdegyháza néven szerepelt, ami arra utal, hogy már temploma és papja is volt a falunak.
A község életének alakulását minden időszakban és mindenkor az ország politikai, gazdasági és társadalmi helyzetének alakulása szabta meg. Az 1500-as éveket is igen súlyos gazdasági, politikai válság jellemezte, amely a Dózsa György vezette parasztháborúban csúcsosodott. Azt ma már pontosan nem lehet megállapítani, hogy a falu lakosságából voltak e Dózsának katonái, arra viszont, hogy a környék népe megmozdult, találunk nyomokat. A bácskaiak Kalocsa vidékéről indultak az alsó papságtól támogatva Dózsa seregébe.

Ekkor következett be a mohácsi tragédia, kezdetét vette a 150 évig tartó török megszállás.
A közigazgatás átszervezése a török világ alatt következett be Magyarországon. Sükösd ekkor került ki a bácskai közigazgatásból és került át Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe. A lakosság száma megfogyatkozott, 1693-ban 16 porta került összeírásra.
A török kiűzése után Sükösd fölött a kalocsai érsek szerezte meg ismét a földesúri hatalmat, az érsekség régi birtoklási jogát igazolva.

Vontatottan haladt előre a megyei közigazgatás szervezése, de elrendelték az összeírást, mely szerint a községben 1715-ben 18 család, 1720-ban 60 család élt.
A hiányzó munkáskéz pótlása volt az érsekség legnagyobb gondja. A pótlás három módon történt: belső vándorlással rutének költöztek ide, majd szerbek és németek telepedtek le.

A korabeli feljegyzések szerint a községgé válás folyamata 1711 után bontakozik ki teljes egészében. A környék lakossága mind nagyobb számban telepedik be a központnak számító Sükösdre. Rövidesen templomot építenek. A lakóházakhoz a környéken található természetes anyagokat használják. Az épületek falait sövényből fonták és kívül- belül sárral tapasztották. A tetőt a helyben termő náddal fedték be.

Sajnos a falut az ebben az időben szinte minden évben kiömlő Duna rendszeresen elpusztította, iszonyatos károkat okozva az épületekben és a termőföldekben egyaránt.
Kézenfekvő volt a magaspart művelés alá vonása. Ez a terület magasságának köszönhetően mentes volt az árvizektől. A munkaerőnek az ide való csoportosítása következtében az egész falu feltelepült a magaspartra. Nem utolsó sorban az a tény is közrejátszott az áttelepülésben, hogy a Baja-Kiskőrös, illetve a Baja-Kalocsa útvonal a városok fejlődésével közigazgatásilag és gazdaságilag is egyre fontosabbá vált. Ezen az útvonalon a község is jobban elérhetővé vált az év bármely szakában.
Maga az áttelepítés igen nagy és komoly ellenállásba ütközött. A község lakossága ragaszkodott az eredet, ősi településhez, templomhoz. Az áttelepítés hosszú huzavona után 1810-ben indult meg. Ez az évszám látható azon a második bélyegzőn is, amely felváltja az 1742-es bélyegzőt. Az évszám mellett mindkét bélyegzőn az "Angyali üdvözlet" bibliai jelenet motívuma látható.
A még fel nem települt lakosság részben Ósükösdön, részben a környező tanyákon élt. A község lakosságának száma ebben az időben 2102 fő volt. Az új község megszilárdítása érdekében felépült az iskola, a plébánia épülete és a nótárius kvártélyháza is. A feltelepülés lényegében 1830 -as években befejeződött. A község ettől kezdve egyenletesen fejlődött.

Nagyobb törést a falu életében az I. világháború jelentett.
Hadbavonult 650 katona, közülük hősi halált haltak 180-an, maradt hadiözvegy 45, hadiárva 62.
Tiszteletükre a falu lakosai emlékművet állítottak a Hősök terén.

A következő jelentős esemény a falu életében az 1933-ban kezdődött tagosítás volt. A paraszti birtok nagyarányú széttagoltsága mindinkább szükségessé tette a községben is a földrendezés végrehajtását. Fellendül a településen a kereskedelmi tevékenység.

A II. világháborús események Sükösdöt is megviselték. A szovjet hadsereg bevonulása után hatalmas csend lesz úrrá a községen.

Sükösd 4343/1949. Mt. rendelet alapján létrehozott Bács-Kiskun megyébe került, ezen belül pedig a bajai járásba.

 


*

 

 

 


2016-08-04 13:27


Vissza