Egy áprilisi szombat a Balaton körül
A legelső Balaton körüli túra a Föld Napja alkalmából 2000. április 22-én került megrendezésre. A Zöld Szív Természetvédő Mozgalom keltette életre. Felkerestek néhány siófoki bringást, hogy vajon hány nap alatt lehet megkerülni a Balatont kerékpárral. Valószínűleg ők először két-három napra gondoltak, de ez igen gyorsan leredukálódott 12-14 órára. Mint utólag kiderült a túra -a leglassúbb bringáshoz alkalmazkodva is-, 15-20 km-es átlaggal, 6-7 pihenővel kényelmesen teljesíthető, reggel 6 órás indulással, este 21 óra körüli érkezéssel. A táv 206 km. Jómagam 2010-ben hallottam erről a kihívásról, egy kollégámtól. Pár nap gondolkodás után úgy döntöttem nekivágok én is, munkatársaim társaságában. Meglepően könnyedén sikerült legyűrni a távot, ezért döntöttem úgy, hogy következő évben is ott a helyem. Idén a nádudvari bringásokkal és Kernya Gabi barátommal vágtunk neki a távnak.
(Kattints a képekre!)
Ahogy már tavaly is, most is Balatonföldvár adott helyet a rendezvénynek. A nyugati strandról rajtolt a mezőny és futott be ide. A hosszú táv mellett egy kiskör is elindult, azoknak akik úgy érezték, nekik az is elég nagy kihívás. Ez 85 km hosszú, Tihanynál komppal rövidítettek. A strand területén, amíg a túra zajlott, egész napos színes program várta a kicsiket és nagyokat egyaránt. Ügyességi verseny, bringás akrobata bemutató, játszótér.
A reggeli 6 órás indulást még kicsit csípős, hűvös időjárás kísérte, de ez április közepén nem meglepő. Példás szervezés és rendezői munka biztosította a feltételeket a nyugodt és biztonságos haladáshoz. A kiépített Balaton körüli kerékpárúton, valamint alsóbbrendű utakon kerültük körbe a magyar tengert. Több motoros rendező, és rendőrök zárták le az utakat amerre haladt a bringás konvoj. Idén már 1200 résztvevő volt a túrán. Az első rövidebb megálló kb. 40km után Balatonkenesén volt. Lassan melegedett már az idő, lekerülhetett a hosszú nadrág.
Negyedórás pihenő után indultunk tovább. A jó társaság és hangulat mellett nem is törődtünk azzal, hogy milyen sok kilométer van még előttünk. A szervezőség csak egy valamire nem volt képes. Sajnos a vonatot nem tudták megállítani, ezért pár alkalommal összetorlódott a csapat. Ilyenkor, és a pihenőkön látszódott igazán, milyen sokan is vagyunk.
![](http://www.sukosd.hu/pics/sukosd/hu/125665.jpg)
Újabb 40km után az első hosszabb megálló Balatonfüreden volt. A táv 1/3 részénél. Itt reggeliztünk. Frissítő ásványvízzel tölthettük fel a kulacsokat a kísérő autóknál, ahol osztották a reggelire járó mini pizzákat is.
Aki szereti a természetet, azt ez a magával ragadó vidék igazán rabul ejti. Nagyon jó érzés volt, hogy amerre haladtunk a Balaton partján, mindenhol integettek, tapsoltak nekünk, bíztattak minket. A zánkai táborhoz érve a nap is kisütött, s egy rövid szünetet tartottunk, össze kellett várni a csapatot, ugyanis pár kilométer erejéig a főúton kellett haladnunk, amit a rendőrség erre az időre lezárt a számunkra. Nos, itt azért hallottunk kevésbé bíztató szavakat is kedves autós „barátainktól”.
Következő gyors megállónk Badacsonytomajnál volt. Fújtunk egyet, hiszen várt ránk a hegy. Badacsonyt a város fölötti Római úton kerültük meg, ami egy igen jó próbatétel volt, embernek és bringának egyaránt, a hegyre való felkapaszkodás miatt. A hegyről legurulva jó lendületet kapott a konvoj, viszont egy vonat miatt újból összetorlódott a népes sereg. Azt mondták a rendezők, hogy azokon a helyeken, ahol szűk volt az út és csak kettesével tudtunk haladni, kb. 8km hosszú volt a sor. Érdemes lett volna fentről megnézni.
Utolsó hosszabb pihenőnket Gyenesdiásnál tartottuk. Ekkor már jelentkeztek kisebb-nagyobb problémák, az ember hátsó fertálya környékén. Viszont ez várható volt, hiszen 140km már a hátunk mögött volt. Ami már azt jelentette, hogy a táv 2/3-nál tartunk. Megint kaptuk a mini pizza adagunkat, töltöttük fel a kulacsokat, lelazítottuk, lenyújtottuk izmainkat, rápihentünk az utolsó szakaszra. Ez a vidék, már a Balaton déli partja volt. Balatonberény, Balatonfenyves, Fonyód, stb. Errefelé már a fáradság jelei is jelentkeztek, és célszerű volt az ülésen nem megmozdulni, mert az már igen-igen kellemetlen volt. De a hangulat ennek ellenére ugyanolyan jó volt, s a fáradtság még jobban kihozta az emberből a poénokat, vicceket. Sokat gondolkodtam, hogy jó lenne ha jövőre többen jönnénk Sükösdről. Sok embert látok hobbiszerűen biciklizni a községünkben is. Hogy összevárjuk a csapatot és egyszerre érjünk célba, egy utolsó megállót ejtettünk Fonyódligeten. A már fáradt társaság frissítőt vételezett, elvégezte szükségleteit, egy-két falat csokit vagy maradék szendvicsét megette és várta az indulást. Be kellett kapcsolni a világítást és nekivágtunk az utolsó 38km-nek.
Balatonföldváron óriási ünneplés várt minket. Hangos zene, üdvrivalgás, és egy jópofa műsorvezető bíztató szavai mellett érkeztünk vissza a földvári strandra. Szívet melengető érzés volt. MEGCSINÁLTUK! Hangzott innen-onnan a kiáltás, pacsiztak, összeölelkeztek a résztvevők. A regisztrációnál kapott karszalagért, pedig megkaptuk a jól megérdemelt gulyáslevest.
![](http://www.sukosd.hu/pics/sukosd/hu/125674.jpg)
Jó érzés volt, hogy ismét körbementünk. Csak bíztatni tudok mindenkit, hogy jövőre tartson velünk. Nem fogja megbánni. Ha valakit érdekel nyugodtan keressen fel. Várom az érdeklődőket! BRINGÁRA FEL!
Faddi Krisztián /Szasa/