Áprilisi számunkban 1963-ig jutottunk el a sükösdi futball történetében, most innen folytatjuk. Azt már érintettem, hogy az állami gazdaság egyre nagyobb szerepet vállalt a csapat fenntartásában, kiadásainak nagy részét fedezte. Várható volt, hogy előbb-utóbb bejelenti igényét a gazdaság nevén szereplő csapat megalakítására. Nos, ez 1963 késő őszén be is következett. Nagy Ödön -az akkori gazdasági igazgató- kikötötte, hogy a továbbiakban csak akkor hajlandó a csapat mögé állni, ha tavaszra Hosszúhegyi MEDOSZ néven indul, s két éven belül –hasonlóan a megye vezető gazdaságaihoz- (Kiskunhalas, Izsák, Kalocsa) az első osztályban szerepel. Ez presztizskérdés volt az egyébként is mindenben versengő gazdaságok között. Igazgatói székből ez egyszerűnek és logikusnak is látszott: a gazdaság dolgozói hat község, Sükösd, Nemesnádudvar, Hajós, Császártöltés, Dusnok, Érsekcsanád játékosai közül ki kell választani a 16 legjobbat, s az biztosan elegendő a kitűzött cél eléréséhez. Csakhogy ezt a szabályok nem tették lehetővé. Új sportkört kellett kellett volna alapítani, legalább három szakosztállyal, amelynek egyike a labdarúgás, s a következő átigazolási időszakban megszerezni a játékosokat, indulni a járási II. osztályban, ott, majd a járási I. osztályban is garantáltan bajnokságot nyerni, s így feljutni a megyei I. osztályba. Az ötlet nem volt népszerű az érintett községek vezetői, játékosai és főleg közönsége részéről. Sorra jelentkeztek a párttitkárok és tanácselnökök s élesen tiltakoztak az igazgatói elképzelés ellen, (bár ma kapnánk egy ilyen ajánlatot) aki viszont elég nagyhatalmú ember volt ahhoz, hogy kitartson elképzelése mellett. Maradt így egy köztes megoldás: formálisan fuzionált a sükösdi és a nádudvari sportkör és létrejött a „Hosszúhegyi MEDOSZ SK. SÜKÖSD”. Elnöke a gazdaság alkalmazottja Borsay Győző lett. Vezetői Sükösdről Lógó András, Lógó János és Varsányi József. Nemesnádudvarról: Harsányi István, Cser Gáspár, Kovács Gyula (egyben a közös csapat edzője is). 1964 tavaszára a megyei szövetség hosszú viták után elfogadta a nevezést, s a csapat nehéz teherrel vágott neki a bajnokságnak: az örök riválisoknak (Nádudvar-Sükösd) úgy kellett „szeretni egymást”, hogy az eredményre vezessen. A mezőny egyébként 14 csapattal (Mélykút, Gara, Vaskút, Baja Bácska II., Katymár, Tompa, Sükösd, (Hosszúhegyi MEDOSZ) Kelebia, Jánoshalma, Kunbaja, Csávoly, Bácsborsód, Madaras, Hercegszántó) a mai megyei II. osztálynak felelt meg. A megállapodásnak két fontos pontja volt. Az egyik az, hogy mindkét község második csapatot is indít a Bajai Járási II. osztályban. (Sükösd II. Bácsbokod, Érsekcsanád, Felsőszentiván, Tataháza, Nádudvar II., Mátételke). A másik az, hogy a csapatok a „hazai” mérkőzéseiket felváltva Sükösdön és Nádudvaron játszák. Mint később kiderült ez okozta a csapat korai vesztét. A nagy reményekkel kiválogatott 14 fős keret: Nádudvarról: Kovács János, Friedrich Ádám, Gál Tibor, Agócs Béla, Radics Mihály, Melcher Mátyás, Nagy István, Schindler Mátyás, , Sükösdről: Farkas Antal, Marusa Ferenc, Dubecz Péter, Kiss Dezső, Greksa István és Varsányi József. Az indulás nem volt rossz, Mélykút és Vaskút után szorosan a harmadik helyen zárta a tavaszi szezont a MEDOSZ. Ősszel már a nyolcadik. A baj egy júniusi Gara elleni mérkőzésen, Nádudvaron kezdődött, amely 1:0-s hazai vezetésnél félbeszakadt. A második félidő 25. percében a játékvezető kiállított egy garai játékost, akit levonulása közben a nézők megvertek. A még élő nádudvariak máig állítják, hogy a botrányt a sükösdi nézők provokálták ki, -azért, hogy a pályát betiltsák, (ami be is következett) így a további mérkőzések Sükösdre kerüljenek. Így is történt, de ennek az volt az ára, hogy Nádudvarról a meghatározó játékosok szép lassan leálltak. Az összefogás helyett jött a zűrzavar. A közös csapat szétesett, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s amilyen gyorsan létrejött, olyan gyorsan be is végeztetett. Nem használt egyik község futballjának sem. Sőt! A sükösdi teljesen elfogyott. Ketten maradtunk Dubecz Péterrel. Aki valaha is futballozott tudja, hogy milyen fontosak a társak. A „törzsgárda” baráti köteléke nélkül üressé válik az öltöző. Én –akkor már vezetőként is- kötelességemnek tartottam tovább vinni, amit Jónás Marci bácsi 1964 József napján, egy pohár borral a kezében rám hagyott: „Jóska! Itt leszek, de csak a háttérben. Most már ti jöttök! Gyarapítsátok mindazt, amit 15 év alatt elértünk, a csapatra mindig vigyázni kell!” Szavait máig őrzöm, s az elkövetkező 20 évben igyekeztem ennek megfelelni. 1965 tavaszán lezárult egy fejezet, újra csapatot kellett csinálni a maradék Sükösd II-ből és az ifiből. Komoly erősítésnek számított a Bácsborsódról visszatérő Nagy Ferenc és jókor jött Matauschek Vilmos sükösdi letelepedése. Aladics Toncsi bácsira –mint edzőre- most is számíthattunk. Kezdődött minden elölről.
A sükösdi „új csapat” 1965-66-ban.
Álló sor: Lógó András vezető, Benda János, Dubecz Péter, Nagy Ferenc, Bachmann József, Kollár András (Öcsi), Aladics Antal edző.
Guggolnak: Tóth Gyula, Sima István, Varsányi József, Matauschek Vilmos, Farkas József, Késmárki György.
Varsányi József
