A hatodik részt 1958 nyarával zártuk, most innen folytatjuk. Az 1958-59-es bajnoki rajt előtt jelentős változások következtek az egész magyar bajnokság rendszerében: az NB. I. 14, az NB.II. 16-16, az NB. III. szintén 16-16, s minden megyében egy első osztály indulhatott. Minket a megyei II. osztályok megszüntetése érintett kellemetlenül, mert Sükösdöt visszasorolták a járási bajnokságba, amelyet A és B csoportra osztottak, 8-8 résztvevővel. Mi az un. Városi csoportban kaptunk helyet. 1958 őszét a Bajai Építők II. és a Bajai Bácska II. után a harmadik helyen zártuk. Ugyanígy végzett ifjúsági csapatunk is. A bajnokság befejezésével (1959. június) a sorrend csak annyiban változott, hogy ifjúsági csapatunk negyedik lett. A két csoport első helyét a Bácska II. és Bátmonostor szerezte meg. A Bácska II. ugyan bajnok lett, az Építők II. második, de a szabályok értelmében ők nem kerülhettek feljebb. A járási döntőt így Sükösd játszhatta és meg is nyerte. Monostoron 2:1-re, a sükösdi visszavágón 3:0-ra győzött. Ezzel jogot nyert a járási bajnokok döntőjében való részvételre, ahonnan négy csapat kerülhetett fel a megyei I. osztályba. A nyolc járási bajnok csapatot két részre: északi és déli csoportra osztották. A déli csoportba a Kalocsai Honvéd, a Sükösdi Kinizsi, a Katymári Traktor és a Tompai Traktor SE. került. Az osztályozókból a Kalocsai Honvéd és a Tompa együttese került ki győztesen és jutott fel a megyei I. osztályba. Csapatunk nem volt még érett az I. osztályú szereplésre, mégis nagyra értékelhető, hogy történetében először kopogtatott az I. osztály kapuján. Akkor még nem gondoltuk, hogy a bebocsátásra további 14 évet kell még várni. Az irány jó volt, egy új szakasz vette kezdetét.
Az 1959-60-as bajnokságot megint átszervezték. Mi a 10 csapatos járási I. osztályban a 6. helyen végeztünk. Az 1960-61-es szezont a következő átszervezés folytán a 10 csapatos járási II. osztályban kezdtük, itt töltöttük az 1961-62 bajnoki évet is. 1960-ban a Bajai vasas mögött a 2. 1961-ben a 3. helyen végeztünk. A II. osztályba kerülés visszaesést jelez, oka abban keresendő, hogy többen abbahagyták a játékot. Olyanok, akik hosszú évek során oszlopai voltak a csapatnak. Így: Lógó András, Béregi György, Marusa János, Lógó János, Czobor János. Bujdosó János, Alsószentiványi Lajos, Kolos László elköltözött. A „régiek” közül hárman maradtunk: Nánai Albert, Marusa Ferenc és én. Újra csapatot kellett építeni, amelyhez munkahelyek és pénz kellett. A bajnoki osztálytól függően több, vagy kevesebb. Biztos anyagi háttér nélkül feljebb kerülni akkor sem lehetett. S ennek kapcsán engedtessék meg egy rövid kitérő arról a Hosszúhegyi Állami Gazdaságról, amely megalakulásától (1959) számítva majd három évtizeden át kenyeret adott 2600 dolgozójának, de nagyvonalú patrónusa volt a Sükösdi MEDOSZ (Mező- és Erdőgazdasági Dolgozók Országos Szakszervezete) Sportkörének is. A MEDOSZ 1960-ban váltotta a „Kinizsi” SK elnevezést. Az egyesület vezetője még mindig Jónás Márton volt. Munkahelyi pozíciója és a megyei MEDOSZ-ban betöltött elnökségi tagsága „erőforrást” jelentett a sportkör – elsősorban a labdarúgó csapat – működtetéséhez. Pénztárnoka Vörös János minden fillérre vigyázott. A traktorok és teherautók után már autóbusszal utaztunk, egyre jobb felszerelésekben játszottunk. Javult az öltöző berendezése, egyetlen külső csapon, de már vezetékes víz folyt. Kerítést kapott a teljes sporttelep, s folyamatos volt a fásítás. Az új csapatból heten már az állami gazdaságban dolgoztak, ami – ha nem is olyan mértékben, mint a 70-es években - de lehetővé tette az edzések látogatását. Rövidesen ismét jó csapatunk lett: Baloldalon – elöl és hátul Marusa Ferenc pályafutásának legjobb éveit produkálta. Kalocsáról hazajött a fiatal Farkas Antal, aki középhátvédként hamar beépült a csapatba. 1962 őszétől Marinkó István foglalta el a jobbhátvéd posztját. Érsekcsanádról érkezett, s kegyelmet nem ismerő szigorú védőként töltött nálunk három évet. Érsekcsanádról jött – a középpálya ura – Kiss Dezső is. Őt már 1959 tavaszán „megszerezte” Jónás Marci bácsi. A fiatalembert hamar befogadta és megszerette a sükösdi közönség. 1965-ig ő volt a csapat játékmestere. Játékintelligenciájával megelőzte korát. Kiemelkedett az akkori járási mezőnyből, ma valamelyik NB-s csapatban rúgná a labdát. „Half” társával Csányi Istvánnal jól kiegészítették egymást, ő végezte a „robot” munkát. Elöl még mindig Nánai Albert rutinja és gólerőssége volt a meghatározó, bár 1959-ben már komoly versenytársa akadt, az ifjú Nagy Ferenc, akinek 1965 után lesz szerepe a sükösdi futball életében. Az akkor még ötcsatáros támadósorban időnként szerepet kapott Borsay Győző (a sportkör későbbi elnöke).
Ificsapatunkból felkerült Máté István (ő több poszton is szerepelt), valamint Dubecz Péter. Átlagon felüli gyorsaságával elöl-hátul sok gondot okozott ellenfeleinek. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy katonaidőm alatt ő védett a sükösdi kapuban. Jól! A sort a harmadik érsekcsanádi, Melcher János zárja. A robbanékony jobboldali – vérbeli csatár – számos gól szerzője egy szezont töltött nálunk.
Ha ma megütközne valaki azon, hogy kerülhetett egyszerre három csanádi a sükösdi csapatba, a válasz egyszerű: állami gazdasági dolgozók voltak, s a legnagyobb barátságban, szívvel-lélekkel küzdöttek a sükösdi színekért.
A Sükösdi MEDOSZ csapata 1962-63-ban
Álló sor, balról jobbra: Melcher János, Kiss Dezső, Dubecz Péter, Csányi János, Farkas Antal, Nánai Albert, Marusa Ferenc
Középen: Borsay Győző Guggolnak: Máté István, Varsányi József, Marinkó István
Mielőtt a képen látható együttes összeállt szerepelt még a csapatban: Rácz László (tanácsi dolgozó), Kovács Ferenc (a „boltos Ferke”) és Ónodi János.
Varsányi József
