A Petőfi Népe 1982 augusztus 13.-i számában bemutatta az 1982-83-as megyei első osztályban induló csapatokat. A területiből kiesett a Jánoshalma és a Tiszakécske. Búcsúzott három honvéd együttes (Szamuely SE, Radnóti SE, Gábor Áron SE) és a Fajsz. A megyei másodosztály északi csoportjából felkerült Akasztó, a déliből a Bajai Tsz. SK. Az utolsó pillanatban visszalépett a Mezőfi SE, így megmenekült a „legjobb” kiesőhelyen végzett Szamuely SE, ezzel kialakult a 16-os mezőny. A pontvadászat esélyeit latolgatva „Új szelek fújdogálnak Sükösdön” írta a megyei lap sportszerkesztője, utalva csapatunk lényeges megfiatalítására, aminek eljött az ideje. A „törzsgárda” nagyon fiatalon kezdett, tíz év óta szinte megbonthatatlan volt, de különböző okoknál fogva lassan fogyni kezdett. Az alapcsapatból olyan nevek hiányoztak, mint Katus Sándor, Nagy Kálmán,Bajai Péter, Bogárdi László, Kovács Mihály, Lógó András, Jagicza János, Marusa József (Bice),Tóth Gyula, Tóth László, Radics Misi és Kollár András. A későbbi igazolásból Bada Pál. Velük azonos, vagy csak megközelítő képességű és bevethető ifjúsági játékosunk (a már kerettagokon kívül) nem volt, egyedül Lógó II. János leszerelésére számíthattunk. Lépni kellett! Az NB.II-es Bajai SK.-tól igazoltunk három tehetséges fiatalt, Pastrovics Sándort, Czeller Lászlót és Várnagy Zsoltot. Érsekcsanádról Koszorús Gábort, Császártöltésről Hajzer Tibort. Bujdosó Márton edzőnek a még meglévő tapasztalt „harcosokból” és az újonnan érkezett ifjakból kellett ütőképes csapatot összeraknia. A bemutatkozásra hazai pályán a Kiskunhalasi MEDOSZ ellen került sor, 7o percig fel tudtunk nőni a feladathoz, aztán Szőke és Kollár öt perc alatt eldöntötte a két pont sorsát (0:2). Hartán 6oo néző volt kíváncsi megfiatalított csapatunkra, de a dunaújvárosi profikkal megerősített hazaiakkal szemben esélyünk sem volt (4:1). A következő itthoni fellépésünk már jobban sikerült: a Szente, Pastrovics, Lakner, Várnagy, (Hajzer) Faddi II, Czeller, Németh (Lógó Z.) Koszorús, Szabó, Sudár, Páncsics összeállítású csapatunk Sudár és Koszorús bombagóljaival nyerni tudott Kalocsa ellen (2:1). Izsákon egy félidőre voltunk jók (4:1), Kiskőröst fogadtuk, már a leszerelt Lógó II Jánossal, túlfűtött ideges légkörben Sudár kétszer is bevette Szentesi kapuját (2:2). Kecelen Szvetnyik már az első félidőben három gólt lőtt, a vége 4:1 lett. A második helyen álló és egyre nagyobb terveket szövögető Miske következett, mindenki elkönyvelte a 0:0-s döntetlent, csak Domonkos gondolta másképp a 88. percben, így elúszott a játék alapján megérdemeltnek mondható egy pont is (0:1). Akasztó ellen már javítottunk, Hajzer megvillantotta képességeit, öt perc alatt kétszer gólt lőtt (2:1). A bajnokságra törő Soltvadkerten aztán elszenvedtük az ősz legnagyobb vereségét, ötször zörgött Faddi hálója (5:1). A lejtőn nem volt megállás, a Kiskunfélegyházi Szövetkezeti SE ellen sem tudtunk pontot szerezni (1:2), a 15. helyen találtuk magunkat, amit nehezen emésztett meg a hazai közönség. Régi igazság, hogy a sikerekhez könnyen hozzá lehet szokni, az ember hajlamos a rosszat is jónak látni, de egy ponton meg kell állni, ezt meg is tettük. A soron kívüli játékos értekezleten Bujdosó Márton kijózanító értékelése kemény volt, mégis sikerült megtalálni a közös hangot a továbbiakra, s az eredmény nem maradt el, a következő négy mérkőzésünket megnyertük. Baján a Tsz SK-nál 2:1 javunkra, a Szamuely SE-vel Hajzer, Koszorús és Sudár góljaival 3:1, (először rúgtunk három gólt), Tiszakécskén jött a forduló meglepetése: Sudár és az egyre jobban beilleszkedő Hajzer volt sikeres (1:2). A pontot az „i”-re a Jánoshalma elleni hazai találkozón tettük fel: Sudár lövésével szemben az addig kiválóan védő Bozsics a 87. percben már tehetetlen volt (1:0). A végig kemény meccs szomorú eseménye Pastrovics súlyos lábtörése volt, a csattanás és a látvány máig kitörölhetetlen sokunk agyából. Az utolsó fordulóban Tasson már nem jártunk sikerrel, csak Sudár volt eredményes (3:1). Nagyon nehezen állt össze a csapat, az első tíz mérkőzésből kettőt tudtunk megnyerni, egy végződött döntetlennel, 13 pontunkkal a 11. helyen zártuk az őszi szezont, az ugyancsak 13 pontos Tass után. A teljesítmény értékelésénél sokat mondó, hogy 33 gólt kaptunk, s mindössze 20-at rúgtunk, ebből Sudár maga tízet szerzett, amivel a megyei góllövő listán a negyedik, Hajzernek hat, Koszorúsnak kettő Páncsicsnak és Lógó Zoltánnak egy-egy találata volt. A felemásra sikerült idényt sárbogárdi kirándulással fejeztük be, Lógó András új csapatának a vendégei voltunk. Az eredményre kétségtelenül hatással volt az útközben elköltött ebéd és a hozzá felszolgált ital, de András kiemelkedő középhátvéd játéka is. Soha ilyen jól nem láttam játszani.
A téli alapozást a Hosszúhegyi Teremlabdarúgó Kupával kezdtük, Hajós, Érsekcsanád, Dusnok, Császártöltés és a Bajai Tsz SK részvételével az új tornateremben január 2o és 23.-a között. A csapat jól tűrte a havas megpróbáltatásokat, Bujdosó edző visszaemlékezése szerint pályafutása során csapatot így még nem dolgoztatott meg. A harmadik előkészületi mérkőzést Siklóson játszottuk az NB III-as csapattól 3:2 re kaptunk ki, ez volt a főpróba, és a mérkőzés után a társaság jókedvűen vette birtokába a harkányi fürdő medencéjét. A Kalocsa elleni március 6.-i nyitányra kiderült, hogy Sudár és Hajzer nem tudja vállalni a játékot, a teljes tavaszi szezont kihagyták. A két gólerős csatár elvesztése pótolhatatlan hiányt jelentett, támadójátékunk esélyei tovább romlottak. Nagybaracskáról ugyan leigazoltuk a rendkívül gyors, de inkább atlétának számító Sümegi Tamást, de nem tudott gyökeret verni a csapatban, hamar távozott. A korai, március 6.-ai kezdés Kalocsán a rossz előjelek ellenére értékes, 0:0-s pontosztozkodással végződött. A következő fordulóban itthon ezt Izsák ellen megismételtük (0:0). A Petőfi Népe sportszerkesztője hétvégi előzetesében jó szimattal azt írta, hogy „Kiskőrös hazai pályán sem mehet biztosra a meglepetésekre képes Sükösd ellen”. Jóslata bejött, 7oo néző előtt imponáló játékkal Lógó János nem akármilyen góljaival hazai pályán győztük le az első helyezettet (1:2). Rajcsits két találatával visszavágtunk Kecelnek az őszi súlyos vereségünkért (2:1), de Radics Misi sérülésével újabb veszteség ért bennünket, kivált a teljes tavaszi szezonra. Miskén Szente volt a mezőny legjobbja, mindent megfogott (0:0). A sikeres öt forduló után Akasztón aztán „elakadtunk”, Lehota már az első félidőben eldöntötte a mérkőzést (3:0). A feltűnően jó futballista a következő évben Pécsen, az NB.I-ben rúgta a labdát. A csorbát a második helyen tanyázó Soltvadkert ellen Németh Z. góljával sikerült kiküszöbölni (1:0), ami komoly fegyverténynek számított, de simán ki tudtunk kapni Kiskunfélegyházán a 12. helyezet Szövetkezeti SE. –től 3:0-ra. Sokáig most sem kellett keseregni, mert Baján a Tsz Sk.-nál minden bejött: Páncsics (2), Németh Z. (2), Rajcsits és Czeller góljaival 6:2 a javunkra! A mérkőzés presztízsét csak erősített, hogy edzőjük a korábbi sükösdi sikerek kovácsa, Varga Imre ült a kispadon, a kapuban Faldum, a védelemben a kiváló Bada, elöl pedig Baross is Sükösdről került hozzájuk. A hagyományos kiszámíthatatlanságunk Kalocsán, a Szamuely SE-nél is utolért bennünket, az utolsó helyezettől pontot sem tudtunk szerezni (2:1). A gyenge produkciót megint bravúr követte: Tiszakécske ellen Németh Z., Lógó J. és Rajcsits találataival 3:0! Jánoshalmán szoros küzdelemben 1:0-ra maradtunk alul. Tass jól záró védelmét nem tudtuk feltörni (0:0). Két fordulóval a bajnokság befejezése előtt az első helyen álló Kiskunhalasra utaztunk, Halas csak két ponttal vezetett Soltvadkert előtt, s hogy bajnok legyen, mindenáron nyernie kellett ellenünk, amihez Molnár játékvezető szerintünk minden segítséget megadott (2:0). Az esetet a Petőfi Népe 1983 június 7.-i és 9.-i számában „IDEGEK”… cím alatt részletesen megvitattuk, de ettől még Kiskunhalas bajnok lett, minket meg kárpótolt a Harta elleni parádés évzáró mérkőzés. Takács T. (2), Páncsics, Koszorús G. és Rajcsits góljaival 5:2!
Összességében a képességeinek megfelelően szerepelt a csapat, 29 pontjával a nagyon szoros középmezőny 11. helyét szerezte meg. Jellemző, hogy Kiskőrös 31 pontjával a hatodik. Tavasszal ugyanúgy 20 gólt lőttünk, mint ősszel: Rajcsits (5), Lógó János (4), Németh Z.(4), Páncsics (3), Takács T (2), Czeller (1), Koszorús G. (1). A szokásos év végi értékelésen Lakner Menyhért végzett az első helyen (6.10), őt Szente követte (6.03) és Szabó A. (Johstonne 5.81) éves átlaggal. Úgy tűnt, hogy minden rendben van, mégis utalnék a Harta elleni nagyszerű győzelmünk utáni rövid feljegyzésemre: „jó foci volt, kár, hogy ez a csapat szét fog esni”. A notesz máig őrzi fájó megérzésemet..
A fényképen a sárbogárdi kirándulás résztvevői láthatók. Álló sor balról jobbra: Bujdosó Márton edző, Ribár István intéző, Reich Zsolt, Lakner Menyhért, Páncsics József, Faddi Sándor, Faddi József, Várnagy Zsolt, Rácz László, Varsányi József vezető
Guggolnak: Lógó Zoltán, Hajzer Tibor, Szabó Antal, Czeller László, Koszorús Gábor, Sudár József, Takács Tibor.
Sükösd, 2015 augusztus 05. Varsányi József
