1980 július 12.-én hazaérkeztünk a tengerparti nyaralásról, tele friss élményekkel, jó hangulatban folytatódott a nyári felkészülés az 1980-81-es bajnoki rajtra, a 18 csapatos megyei első osztályban. Kiesett a Bajai Tsz. SK, a Honvéd Szamuely SE és a Honvéd Gábor Áron SE. Visszajött az NB. II.-ből a Jánoshalma, a bajnok Bajai SK elbukott a DÉLÉP.-Szegeddel vívott osztályozón az NB. II.-be jutásért, így negyedikként a Tompának is búcsúznia kellett a megyei első osztálytól. Felkerült viszont a Hartai SK, a Honvéd Radnóti SE és a Miske csapata.
A mi házunk táján lényeges változás nem történt. A vezetőség (Dr. Maruzsa Vencel, Lógó András, Lógó János, Varsányi József) az évek során kialakult és bevált szereposztásban végezte munkáját, de mellettük segédkezett már a fiatal Ribár István is. Varga Imre folytatta az edzői munkáját, az ifjúságiakat Kámán László, a serdülőket Dózsa János vezette.
Az őszi szezon l98o augusztus 3.-án indult az alábbi játékos kerettel: Szente, Ikotity, Jagicza, Bada, Lakner, Kovács M., Faddi II. Lógó A, Szabó A. (Johstonne), Marusa, Reich, Páncsics, Kollár, Sudár, Bajai, Koprivanacz, Reich, Baros. Munkahelyi elfoglaltsága miatt a teljes évet kihagyta Tóth Gyula. Páncsics lábujj-törése, Lakner házépítése miatt alig lépett pályára. Németh Zoltán a katona idejét töltötte, Kernya Tibort elvitte az NB I-es MTK-VM. Négy alapembert kellett volna azonnal pótolni ahhoz, hogy a korábbi évek színvonalát tartani tudjuk. Eredményeink azt mutatták, hogy ez nem sikerült, annak ellenére, hogy az ifjúsági csapatból már ott kopogtatott Lógó II. János (81 februárjától már ő is katona), Lógó Zoltán, Pesti Ferenc, Hernádi Gábor, Takács Tibor, az 1983-ban tragikus balesetben elhunyt Kovács István és Dobai.
A sorsolás nem volt kegyes hozzánk: az NB. II.-be igyekvő BSK-nál kezdtünk 11oo néző előtt. Három gólt kaptunk, amelyre csak Szeitznek volt válasza (3:1). A szintén bajnoki címre törő Kun Béla SE-t fogadtuk, Lógó András góljával az 1:1-es döntetlen nagyon jó eredménynek számított, s ha Jagicza nem hibázza el a 11-est, a hét szenzációjával szolgálhattunk volna. Fajszon 5oo néző várt bennünket, Szente végig remekelt, de ez kevés volt, még a döntetlenhez is, 1:0-ra nyertek. Lajosmizse következett, a 83. percben Páncsics döntötte el a két pont sorsát a javunkra (1:0). Ezzel véget ért a 6 éves átok, hiszen Lajosmizse volt a mezőny egyetlen csapata, akitől eddig egyetlen pontot sem tudtunk elvenni. Kecskeméten a KTE-nél minden csapatrészünk gyengélkedett és elszenvedtük az ősz legnagyobb vereségét, a 4:0-át. Miske jó csapattal és nagy reményekkel érkezett (nem alaptalanul) ennek ellenére Kovács M. már a 4. percben megszerezte a vezetést, amit Lógó A. nagyszerű góljával megtoldott ( a félpályáról indult és a kapuig meg sem állt). Látványos, jó futballt láthatott a közönség, a kapusok (Szente és Domonkos) egymást múlták felül. A vége 2:1 lett a javunkra. Az újonc Harta 600 fanatikus szurkolójának szakadatlan buzdítása mellett 3:0-ra helyben hagyott bennünket. A Mezőfi SE-vel itthon nem volt szerencsénk. Botrányos játékvezetés mellett az utolsó percben vesztettünk (1:2). Ezután jobb irányt vett a hagyományos sükösdi kiszámíthatatlanság: Izsákról meglepően jó játékkal, Sudár (2) és Marusa góljaival elhoztuk a két pontot (2:3). A győzelem doppingként szolgált a következő, Tiszakécske elleni hazai találkozóhoz. Kollár vezető gólja után Lógó A. megismételte a Miske elleni alakítását, most is a félpályáról indult, megállíthatatlan volt, a kapust is elfektetve szerezte a második gólunkat, amelyre a hátralévő időben egy fejesgóllal tudtak válaszolni (2:1). A következő két meccs már nem volt a miénk. A Kiskunfélegyházán a Szövetkezeti SE-től 3:1-re, a Kiskunhalasi MEDOSZ-tól itthon 1:0-ra kaptunk ki. Kiskőrösön, az alsóházi rangadón nagy tételben ment az „adok-kapok”, végül mi bírtuk jobban és Sudár góljával 1:0-ra nyertünk. A Radnóti SE-nél 1:1-es döntetlenre végeztünk, amit nagyrészt Szentének köszönhettünk, a mezőny legjobbja volt. Kalocsán a megengedettnél jóval keményebb összecsapáson 3:2-re maradtunk alul, viszont itthon a Soltvadkert ellen már javítottunk: Sudár, Bada és Lógó Zoltán góljaival – vert helyzetből (0:2-ről) fordítani tudtunk 3:2-re.
A Megyei Labdarúgó Szövetség november 30.-ára előre hozta a tavaszi első fordulót (Sükösd-Bajai SK.), amely a nagy havazás miatt elmaradt. A hó tartósan megmaradt, ennek ellenére december 14.-ére megint kiírták a mérkőzés lejátszását, a játékvezető alkalmasnak találta a pályát, pedig újra szakadt a hó. A 0:0-s félidőt követő percekben kiszámíthatatlan volt a labda útja, s a menteni akaró Lógó A. teljes lendületével és nyolcvan kilójával rázuhant Szente vállára. Kórház, majdnem egy éves kihagyás következett, pedig nagy szükség lett volna rá : élete legjobb formájában védett. A tizenhét fordulóból tizenegyszer szerepelt a „jók” között, kétszer volt a „mezőny legjobbja”. A szerencsétlen esemény megkönnyítette a bajaiak dolgát, mert Kovács M. állt a kapuba, s innen tetszés szerint rúghatták góljaikat, ötig meg sem álltak (0:5). A szezonzárás így nem volt felhőtlen, nyomasztó hangulatban következett a téli pihenő. A helyzet egyébként sem volt rózsás, mert a megszerzett 14 pontunkkal a 15. helyen vártuk a tavaszt és a leszerelő Evanics Zoltánt. Hiába. Minden érvem kevés volt ahhoz, hogy maradjon. Utolsó, több órás beszélgetésünk végén azzal váltunk el, hogy köszöni a jövőjére vonatkozó ajánlatom, de mégis megpróbálja Baján. Az élet játékosként és üzletemberként Őt igazolta. A felkészülést január közepén ismét a Jánoshalmi Teremlabdarúgó Kupán kezdtük meg. Azért jó hírek is voltak: edzett Páncsics és Lakner, Bajáról leigazoltuk Rajcsits Istvánt és Stéger Józsefet. Szente megüresedett helyéért a frissen leszerelt Faddi (Szása), Ikotity és az ifiből Faldum versengett.
Fajszon kezdtünk egy 0:0-s döntetlennel, ami kezdetnek nem volt rossz, viszont a következő fordulóban „agyonvertek” bennünket Lajosmizsén, pillanatok alatt elhúztak 4:0-ra, a szünetben csak térfelet cseréltünk, de formát nem (5:0). Ebbe jó időre belerokkant a csapat, folytatódott a vészes gólszegénység, amit a következő hat forduló öt döntetlenje csak megerősít. Kecskeméten a KTE-nél (2:2), Miskén 800 néző előtt ismét (2:2), Harta ellen itthon (0:0), a MEZŐFI SE-nél (1:1), hazai pályán Izsákkal (0:0), Kiskunfélegyházán a Szövetkezeti SE-vel (1:1). Kiskunhalason, a MEDOSZ-nál végre eljött a mi napunk: Sudár (2), Bada és Stéger góljaival biztosan nyertünk. A nem várt jó eredmény lelket lehelt a csapatba a következő két forduló győztes meccseire. Kiskőrös ellen (1:0), a Radnóti SE ellen (3:1). Már-már elhittük, hogy egyenesben vagyunk, amikor Jánoshalmán csúnyán beleszaladtunk egy 4:0-ás vereségbe. Ezt már nem bírtuk kiheverni. Kalocsáról Kollár és Marusa góljaival ugyan elhoztunk még egy pontot (2:2), de a befejező két idegenbeli találkozóra már nem maradt elég erő a csapatban, gólt sem tudtunk lőni. Soltvadkerten 2:0-ra, a második helyezett Kun Béla SE-nél 3:0, úgy, hogy a visszatért Szente volt a mezőny legjobbja. A szezont 28 pontunkkal a l3. helyen zártunk. Eredményeinkből jól kivehető, hogy egy félidőssé vált a csapat. A lejátszott 34 mérkőzésből félidőben 11-szer álltunk 0:0-ra, hatszor 1:1-re, hétszer voltunk minimális, 0:1-es hátrányban, ami azt jelenti, hogy 34-ből 24-szer képtelenek voltunk a magunk javára billenteni a mérleget. Ha mondjuk ez csak négyszer sikerül, minimum a kilencedik hely a miénk. De hát nem jött össze, mert hiányoztak Páncsics, Marusa, Rajcsits és Szeitz góljai. Egyedül SUDÁR hozta a tőle elvárható formát, 12 találatával hetedik a megyei góllövő listán, LÓGÓ A. védő pozícióból ötször, KOLLÁR négyszer, BADA háromszor, volt eredményes. A további 11 gól gazdája: KOVÁCS M.(2), MARUSA (2), STÉGER (2), RAJCSITS (1), PÁNCSICS (1), SZABÓ A.(Johstonne) (1), SZEITZ (1), öngól (1).
Ifjúsági csapatunk jobban szerepelt a felnőtteknél, a kilencedik helyen végzett. Adatok hiányában a góllövőit nem sikerült pontosan beazonosítani. Annyi biztos, hogy a legtöbbet (13-at) Lógó Zoltán érte el, őt Takács Tibor követte 10, és Kusztor Mihály 6 találatával.
Nehéz évet zártunk, szép győzelmekkel és fájó vereségekkel. A megyei első osztályban ez volt eddigi leggyengébb szereplésünk. A csapat ennyit tudott, adósa maradt önmagának és a még mindig szép számú közönségnek. Látszólag rendben volt minden, de egyre több jel utalt arra, hogy valami megváltozott…
A fénykép aláírása: a sükösdi csapat a Jánoshalmi Terem Labdarúgó Kupán. A játékosok,állósor balról jobbra: Lakner, Lógó A., Sudár, Faddi J., Koprivanacz J., Bada P., Varga Imre edző. Alsó sor: Faddi S. (Szása), Kovács M., Kollár A., Páncsics J., Szabó A
Sükösd, 2015, február
Varsányi József
